2012. december 15., szombat

ÉJSZAKAI TÁRSUTAZÁS
Keresztesi József: Rubin Szilárd
– pályarajz –


Formás, kézbesimuló könyv Keresztesi József Rubin Szilárd monográfiája. Arra csábítja olvasóját, hogy zsebre vágja, magával vigye, és utazás közben olvassa villamoson, metrón, buszon, héven, vonaton, repülőn, bármin, amin éppen ül vagy áll. Én sem tudtam ellenállni ennek a csábításnak, és lépten-nyomon magammal cipeltem a könyvet, általában a nadrágom farzsebében, hogy bármikor elő tudjam venni, amikor éppen lehetőségem van olvasni. A zsebemben alakult, formálódott a kötet, sarkai behajlottak, lapélei bepiszkolódtak, egy alkalommal meg is ázott, ami szintén nyomot hagyott a könyvön. Hajszárítóval kellett megszárítanom. Igaz, ez a formálhatóság a puha kötésnek köszönhető. Ezek persze külön bájt adnak a kötetnek, még ha most jobban is hasonlít egy salátához, mint egy könyvhöz.
    Mint jó filológus, kétszer is átolvastam és jegyzeteltem a könyvet, ami persze nem írható a javamra, pláne, hogy tollal végeztem a jegyzetelést és az aláhúzogatást. De lépjünk túl ezen, és térjünk a lényegre, vagyis a kritika alanyára, ha már a tárgyát ilyen alaposan kiveséztem.
    Rubin Szilárd a kevésbé ismert és elismert szerzők közé tartozott. Művei közül két kiemelkedő van, a Csirkejáték és a Római egyes. Néha egy-egy irodalmár elolvasta ezeket, és mint a véres kardot, körbehordozta az irodalmi életben. Írt egy cikket, vagy tanulmányt, majd besöpörte az elismerő szavakat. Aztán Rubin lassan ismét feledésbe merült, míg valaki ismét el nem olvasta regényeit. Így jött el a 2009-es németországi felfedezése és még egy – talán az utolsó – itthoni megismertetés, amit már nem lehetett tovább halogatni. Azóta Rubin egyre ismertebb a művelt olvasók körében. De nem csak az olvasók kezdték keresni könyveit a boltokban, hanem az irodalmárok is kezdték jobban beleásni magukat az életműbe. Elővették más könyveit is, hiszen Rubin nem csak két könyves szerző, hiszen a Csirkejátékon és a Római egyesen kívül is vannak még könyvei. Igaz, azok kevésbé érdekesek, mint az a kettő, melyeknek kiemeltem a címét, mégis vannak. Lehet mit kutatni az irodalmároknak, feltárhatják az egész életművet, mint ahogy Keresztesi tette, elsőként, hiszen ez a kötet az első átfogó munka Rubin Szilárdról.
    Keresztesi az első fejezetben személyes emlékekkel indít, majd a második fejezetben rátér az életműre és az embere. Bemutatja az ifjúkor helyszíneit, Pécset és Mohácsot, segítségül hívva Rubin egy gyerekkori barátját, Galsai Pongrácot. Mintha nyomozna a szerző után, hogy mért nem ismerték el a maga korában. Mért nem beszélt a Csirkejátékról és más műveiről a korabeli kritika, vagyis mért nem született több írás a regényeiről. Ezeket a kérdéseket teszi fel Keresztesi József, miközben végiggörgeti maga előtt a rubini életművet, első verseitől, a szocialista családregényeken át egészen utolsó befejezetlen regényéig, az Aprószentekig. Kitérve filmes írásaira, esszéire, kritikáira. Alapos, minden mozzanatot gondosan átvizsgál, összehasonlít, előzményeket kutat. Meg is találja a Csirkejáték és a Római egyes előzményeit, verseiben, regényeiben. A műveken keresztül látjuk az embert, akit inkább csak a regényeiből ismerhettünk, melyekben nyíltan vallott önmagáról, a megírt énről. Minden mondata mértani pontossággal kimunkált, megszerkesztett. Annyira gondos, mintha nem is prózát, hanem verset írna. Szerencsére a költészetéből – ami annyira nem kimagasló – csak a jót hozta, menekítette át a prózába.
    Érezzük a rubini életműben a magányt, egy űrbe kivetett lélek riadalmát. Választott, vagy alkati egyedül állás? Talán egyik sem. Regényeinek szereplőin is érezhető az önmagukkal való meghasonlás, önsorsrontás. Az önmagukba való visszatérés, mint menekülési stratégia tűnik fel. De Rubin problémáit hagyjuk a pszichológusokra, a regények traumáit kizárólag morális és esztétikai szempontból lehet értékelni, és értelmezni.
    A kötet vége felé Keresztesi felteszi a kérdést – ami lényegében az egész könyvön végigvonul – mért nem kellettek/kellenek senkinek Rubin Szilárd művei. Jó kérdés, de a kritikus inkább azt kérdezné, kié Rubin életműve. Ki tudja, ki akarja tovább vinni ezt az önmagába zárkózó önmaga körül forgó opust, költészetből táplálkozó eszköztárat. Követhető-e ez az út, tanulható-e, vagy követőinek, tanítványainak rubini sorsalkatúnak kell lenniük? Rubin ugyan már halott, művei viszont egyre élőbbek. Öröksége egy pálca és egy gyűrű, tanítványokat keresnek. Két irány, két út nyílik leendő követőinek. Egy morális és egy esztétikai. A morális irány követhetetlen, csakis az esztétikai úton lehet tovább haladni Rubin lehetséges tanítványaink. Ki kéne már váltani a zálogházból a hasonlatként említett gyűrűt, aminek foglalatában talán egy vörösen izzó rubin csillog. 

Magvető, 2012., 2990 Ft.