A MACSKA




    Schneider Tamás egy reggel mély álmából ébredve nagy fekete macskává változva találta magát. Összegömbölyödve feküdt ágyán, amiről félig lelógót hátsó lába. Takarója már régen lecsúszót bundájáról. Felült ágyában, s nagyot ásított, amibe beleremeget, pofája két oldalán lévő bajusza. Felkelt, s ruganyos léptekkel a tükörhöz lépet, amiben megszemlélte magát teljes macska valójában.
    - Macskává változtam.
    Könyvelte el magában a tényt, amin egyáltalán nem lepődött meg. Körbenézet albérleti szobájában, amiben rajta kívül semmi sem változott. Miért is változott volna, hiszen változása csak önmagára terjedt ki, s nem is jutott tovább annál.
    Azon kezdett el gondolkodni, hogy így macskává változva vajon hogyan fog munkába menni. A kollégái bizonyára meg fogják kérdezni macskává változásának történetét, vagy esetleg azt fogják gondolni jelmez, van rajta. Hirtelen bevillant az agyába, mi van akkor, ha valamilyen rasszista megjegyzést fog tenni valamelyik kutya párti kollégája, s a végén még kirúgatja öt.
    Ezen most nem törte a fejét, hanem végezte a reggeli tenni valókat. Azaz végezte volna, ha nem fogja el valamilyen mélyről feltörő iszonyat a víztől. Már előre bele borzongott a gondolattól, hogy a szép fényes bundáját víz érheti.
    Gondolkodásában nem lett túlságosan macskás, hiszen nem evet volna nyers egeret. A hűtőhöz ment, s ki vett belölle egy rúd téli szalámit, amit felkarikázott, s magában kenyér nélkül elfogyasztott.
     Ruhái kis nehézségekkel, de fel mentek rá. A biztosító társságnál, ahol dolgozott keményen szabályozták milyen ruhát, kell hordani. A mellényes öltöny volt a kötelező. Az egyik alkalmazott, aki nem hordott mellényt – mint mondta elvből, nem hord, (s még télen is csak egy nyári öltönyben járkált, biztosan nem volt normális),- kirúgták hiába volt az egyik legjobb munkaerő.
    A zoknival, s a cipővel sehogyan sem boldogult. Már a zokni sem ment lábára, hiszen mancsa túlságosan széles volt. Ebből adódóan a cipő sem ment fel a lábára. Ezért cipő nélkül indult el a munkahelyére.
    A villamoson senkinek nem tűnt fel semmi Schneiderben. Miért is tűnt volna, hiszen még előtte nem látták, így nem is tudhatták, hogyan néz ki. A munkahelyén sem tűnt fel húszú macskabajsza, s hegyes füle sem. Csak az egyik nyalizós kollégája a másodikról megjegyezte, milyen jól áll neki a szakáll.




    Már egy hét telt el mióta Schneider macskává változott, ami eddig még semmilyen változást nem hozott az életében. Minden napjai ugyan olyan unalmasan teltek, mint mindig
    Nyugodtan ült asztalánál, mikor leszóltak a főnökségről, hogy hivatja a főnöke. Nem nagyon akart találkozni főnökével ugyanis félt a beszélgetéstől. Azt képzelte most akarja kirúgni, amiért macskává változott. Nem tudhatta, hogy főnöke nem macska gyűlölő-e. Mégis összeszedte minden bátorságát, s felment a főnökségre.
    Főnöke vidáman fogadta a tágas irodájában, s máris dicsérő szavakat mondott rolla.
    - Tudja maga itt a legígéretesebb alkalmazottam. Nagy terveim vannak magával. Bár mostanában furcsa pletyka terjed magáról, amivel nem foglalkozok.
    - Miféle pletyka?
    Kérdezte Schneider.
    - Nem érdekes, hiszen csak pletyka. Elég magára nézni, s máris hamisnak bizonyulnak azok az állítások. De ha tudni akarja, majd később elmondom.
    Mint már bizonyára halott rolla jó ideje tervezem a hivatal bővítését.
    Schneider eben a percben valahogyan elvesztette a mondani való tartalmát, s teljesen másra figyelt. Először is megnyugodott, hiszen főnöke nem akarja kirúgni, hanem valami mást akar tőle. Ezért figyelme teljesen elsiklott a főnöke beszéde felett, s inkább a perzsaszőnyegre siklót, ami teljesen nem illet ebbe az irodába. Gondolta – némi előítélettel - főnöke igen csak újgazdag, s ez erősen tükröződik ízlésén. A szőnyeg előtt hatalmas íróasztal terpeszkedett, mint valami szikla. Mögötte viszont az asztalhoz illő szék kapott helyet, amiben főnöke tényleg királynak érezhette magát. Az iroda többi bútora is hasonló hatalomvágyról tanúskodott. A képek a falon pedig főnöke pénzét, s nem hozzáértését bizonyítódták. Schneider felfogása szerint eredeti Rembrandt, s eredeti Picasso valahogy nem fér meg egymás mellett.
    - Akkor vállalja?
    - Hogyne természetesen.
    - Reméltem, hogy ezt fogja mondani, hiszen ilyen ajánlatott senki, se utasítana vissza.
Mikor először védődött fel a vidéki iroda gondolata, még nem gondoltam magára, de mostanában annyira megváltozott, amiért számomra még szimpatikusabb lett. Nem, mintha eddig nem bírtam volna magát. Viszont rájöttem magának nincsen családja, így könnyebben vidékre tud utazni.
    Ha még mindig érdekli a pletyka, amit magáról terjesztenek, akkor elmondom. Az egyik alkalmazott a hatodikról azt terjesztette, hogy maga, macskává változott. Ami teljes mértékben lehetetlen, hiszen a valóságban senki sem tud macskává változni. 
    - Akkor nem hitt neki.
    - Hát persze, hogy nem hittem, hiszen maga nem is néz ki macskának. A részleteket, majd máskor elmondom.




    A részleteket pontosan két nap múlva beszélték meg. Schneidernek egy hete volt rá, hogy mindent elintézzen. Felmondta albérleti lakását, felesleges dolgait eladta.
    Az elutazás előtti reggel újra emberként ébredt. Felült ágyában, s arra gondolt, mint, amire minden normális ember gondolna; az egészet csak álmodta. Nem nevezték ki, s nem mondta fel az albérletét.
    A munkahelyén mindenki csodálkozott menyire megváltozott, pedig most emberként járt köztük. Gratuláltak neki kinevezése miatt, amit csak akkor mondtak el mindenkinek, ugyanis addig titokban működött kinevezése, s a többi ember kiválasztása.
    Aztán másnap Schneider a tervek szerint elutazott vidékre, ahol szép karriert futott be.
    Az irodában elutazása után elterjedt az újbóli pletyka miszerint csak azért változott macskává, hogy meg kapja a kinevezést. Ugyanis pontosan tudta, hogy főnöke kedvenc állata a macska. Ezt a feltételezést csakis aljas rágalomnak gondolhatjuk, hiszen puszta akaratból senki sem tud macskává változni.

2005